Egy fa alatt ültem.

Csukott szemmel.

A tengeren túl.

Apró, kellemes esőcseppeket éreztem a bőrömön és a szél fuvallatát. 

Sok-sok kezet láttam magam előtt.

Kezeket a Föld körül.

Kezeket, akik egymás felé nyúlnak.

Összetartanak. Támogatnak. Gondoskodnak.

Kezeket, amik dolgoznak.

Táplálnak.

Alkotnak.

Szeretnek, simogatnak.

Kezeket, amik szimbólumokat jelentenek.

Dolgokat, amik ott vannak előtted.

A kezedben.

Csak látnod kell. És értened.

Kezeket, szimbólumokat, amik összefüggéseket alkotnak.

Összefonódásokat.

Jelentéseket és bölcsességeket.

Egyediek, mégis rendszereket alkotnak.

Kezeket, akik együtt közösséget formálnak.

Távoli és közeli rokonok.

Ismerősök és ismeretlenek.

Kezeket, akik felemelnek. Tartanak. Összetartanak.

***

Olyan volt, mint egy álom, de én ezt a valóságot láttam magam előtt a nyári napfordulós Juhannus meditációban június 21-én.

A Te szimbolikus kezedet is láttam ebben a valóságban.

Ebben a közösségben.

Ebben az összetartásban.

Köszönöm, hogy itt vagy.

Ebben a közösségben.

Ez a közösség, ez a küldetés nem csak álom.

Hanem valóság.