Genetika, epigenetika és Hashimoto

A génmumus

Amikor a genetika tudománya eljutott odáig, hogy leírta az emberi DNS szerkezetét és széles körben elterjedt az a nézet, hogy a DNS-ben foglaltak meghatároznak minket, elindult egy olyan folyamat az emberi fejekben is, amelynek kapcsán az egyéni felelősséget és még inkább lehetőséget sokan elvetették, amellyel mintha lemondtak volna arról, hogy saját maguk is tegyenek valamit az egészségükért, a testi jólétükért, hiszen úgyis mindenről a gének tehetnek. A gének, akiknek köszönjük a tehetségünket, és akiknek állapota és mutációja felelős minden bajunkért.

De tényleg a gén a mumus? Lefordítva a kérdést: felelőssé tehető-e egyetlen gén vagy géncsoport az autoimmun betegségek kialakulásáért? Erről a roppant érdekes kérdésről Jan Kielmann amerikai funkcionális táplálkozástudományi szakértővel beszélgettem.

Nem félünk a farkastól – a jó hírek

Jan Kielmann szerint vannak olyan géncsoportok (pl. a HLA komplex), amelyek azért felelnek, hogy az immunrendszer a különféle sejteket megfelelően azonosítsák be pl. testidegenként vagy testazonosként. Így az ezekben végbemenő mutáció okozhatja a sejtfelismerés hibáit, ezzel pedig autoimmun folyamatokat indíthatnak el. Ezen kívül példaként említette a CTLA-4 csoportot is, amelynek elváltozása pedig a különféle típusú immunválaszok (TH1 és TH2) között okozhat eltolódást, amelynek hatására megbomlik a szervezet egyensúlya és ez szintén az autoimmun állapotok kialakulását és fellángolását válthatja ki.

A jó hír Kielmann szerint azonban az, hogy nincsen egyetlen kijelölhető gén, amely felelős az autoimmun betegségek kialakulásáért, manifesztálódásáért. A gének olyanok inkább, mint egy szunyókáló farkas, akiben benne van a vágy, hogy felfaljon valakit, de amíg jól tartjuk, teljesen ártalmatlan. Számokra lefordítva – azok számára, akik jobban szeretik a számszerűsített dolgokat – a gének a betegségek kialakulásáért maximum 20 %-ban tehetők felelőssé…

Akkor mi a maradék 80%?

A 80% az epigenetika. Velős, mondhatnánk, de ez a legjobb hír, amit ebben a témában el lehet mondani, hiszen az epigenetika az „öröklődés szoftwere”, tehát a gének felépítésének nincs benne szerepük, sokkal inkább a genetikai öröklődés felett álló dolgok összességét jelenti, elsősorban a környezeti hatásokat, a befolyásoló tényezőket. De nem pusztán a külső környezeti hatásokat, amelyek körülvesznek minket (levegő, víz, étel, gondolatok), hanem azokat, amelyek sejtszinten hatnak. Ez a 80 % a mi fegyverünk a 20 %-os genetikai „farkassal” szembeni harcunkban. A cél tehát az, hogy a sejtszintű epigenetikádat optimalizáld!

Mit tehetsz magadért?

Nagyon-nagyon sokat! Azért, mert meg kell értened, hogy a genetikai adottságaidban kódolt betegséglehetőségek megjelenése nagyrészt attól függ, amit te az epigenetikus tényezők optimalizálása terén teszel.

Ha a farkasos hasonlatnál maradunk, ha azt adsz enni neki, ami számára a legjobb, nem lesz szüksége arra, hogy kimutassa a fogait. A genetika tehát nem sorsszerűség és eleve elrendelés, hanem egy olyan lehetőség, amelyet módodban áll befolyásolni. Ha a sejtkörnyezeted ideális, a betegségeknek nem kell érvényesülniük. Na de lássuk azt a három fő területet, ahol tennivalód akadhat:

1. Toxinmentesítés

Azok, akik valamilyen érzékenységben szenvednek, fogékonyabbá válhatnak bizonyos anyagokra, így pl. a penészre. Számukra kifejezetten fontos annak az érzékenyítő anyagnak az eltávolítása a környezetükből. De általánosan is meg lehet fogalmazni a toxinmentesítés fontosságát. A higanyterhelés, vagy pl. a különféle kozmetikumokban megtalálható kemikáliák negatív hatása mára már köztudomású. Használj pl. természetes tisztító és tisztálkodó szereket, hogy csökkentsd a szervezetedbe jutó toxinok mennyiségét.

2. Étel intoleranciák kiküszöbölése

Az ételintoleranciák nemcsak a kellemetlen tünetek miatt fontosak ebben a folyamatban, hanem mert folyamatosan tüzet adnak a krónikus gyulladásos folyamatok alá, aminek eredményeképpen nem csupán az emésztési folyamatok gyengülnek, hanem a szervezet egész működése kibillenhet. A szervezeted számára intoleranciát okozó ételeket tesztekkel is kiszűrheted, vagy használhatod az eliminációs étrendet, amely az ételféleségeket a szervezetre gyakorolt hatásuk alapján csoportosítja.

3. Stresszkezelés

A stressz a farkas barátja. Uralkodni akar rajtad, és nagyobb ereje van, mint hinnéd. De ha megtanulsz vele bánni, akkor a 80 % csapatát fogja erősíteni. Mindig arra fog téged emlékeztetni, hogy helyesen állj hozzá, ugyanis képes kivenni a kezedből az irányítást. Mielőtt még érintett lennél bármiféle betegségben, a stresszkezeléssel akkor érdemes megismerkedned, mert megelőzésnek is a legjobb, ám ha már valamilyen krónikus állapotban érintett vagy, akkor sem kell feladnod, mert ez tanulható, és kiválóan működtethető. Erről még biztosan fogok írni, olyan hatalmas téma.

Az általam kifejlesztett Autoimmun Mentorprogram résztvevői között már nem egy sikertörténetet éltünk meg. Olyannyira, hogy a program következetes végig vitele következtében (azaz a 80 % működtetése révén) az autoimmun öntámadás leállhat, sok esetben a vérből már nem kimutathatók az antitestek, vagyis a farkas újra szunyókál.

Összefoglalva, tudd, hogy létezik a farkas, és a te feladatod, hogy megismerd mit tehetsz ellene, hogy mégis te uralkodj az erdődben! A Vitalitás Műhely AJÁDÉK videó tréningben máris megismerheted a “farkas-idomítás” első lépéseit!

V.Á.L.T.S.® VITALITÁSRA!