Utazás a belső forráshoz

Azt gondoltam, hogy “csak egy biohacker konferenciára” utazom Finnországba. De ahova megérkeztem, az egy multi-dimenzionális buborék volt, ahol a természet, az ételek, az életszemlélet, a technológia, a spiritualitás, a művészet, és csodálatos embereken át sugárzott univerzális szeretet érzésén keresztül kerültem közelebb a saját belső forrásomhoz.

Mindenkinek nagy szüksége van arra, közelebb kerülhessen a vitalitással teli gyökereihez, és ez mindenkiben ott lakozik: a legbelsőbb, legbölcsebb forrás, amiből táplálkozni, gyógyulni, töltekezni, regenerálódni lehet.

Számos úton elérhetsz ide a fent említettek közül, de minél hatékonyabban leszel képes kombinálni a biokémia, az okosan használt technológia, a spiritualitás, a művészet és a természethez való kapcsolódás dimenzióit, annál inkább kerülsz közelebb és közelebb a valódi vitális önvalódhoz és leszel képes te magad is belekerülni ebbe a multi-dimenzionális, szeretetteljes, gyógyító buborékba!

Ezt mindenki képes megteremteni magának, én pedig azt a feladatot kaptam, hogy utat mutassak, és segítő legyek ebben.

Mindannyian együtt vagyunk ezen az úton, és hiszek benne, hogy ezzel a belső munkával mindannyian egy olyan változás részesei vagyunk, amire most egyre nagyobb szükség van a világban!

És hogy egy kicsit leföldeljük ezeket az éteri impulzusokat, hoztam pár gyakorlati információt is mára a blogba, szintén finnországi inspirációimból.

Tudtad, hogy elődeink évente 100 különböző vad növényt gyűjtögettek a természetből?
Változatossá és tápanyagdússá téve ezzel a természetes, valódi ételeken alapuló étkezésüket. Ennek nem csak a vitalitás raktárak feltöltésében, de a mikrobiom kiegyensúlyozásában is fontos szerepe van.

Ez a lehetőség a modern kor emberének is a rendelkezésére áll, és nem is kell távoli, elszigetelten élő kultúrákat tanulmányozni ahhoz, hogy elsajátítsuk ezt a bölcsességet, és hogy csatlakozzunk a minket éltető forráshoz: a természethez!

Finnországban, a Biohacker Summit alkalmából nem csak elméletben, de a gyakorlatban is volt lehetőségem átélni ezt a vadon gyűjtögetős és közvetlen a természetből táplálkozós élményt – szó szerint és átvitt értelemben is – amiért nagyon hálás vagyok.

Nem csak egy egészen új dimenzió tárult elém a funkcionális táplálkozási spektrumon, de olyan értékes emberektől is tanulhattam, akik évek, évtizedek óta élik ezt, és tanítják a vad növények alkalmazhatóságát – a felismeréstől és begyűjtéstől kezdve a feldolgozásig.

Mutatom itt a képeken, milyen vad növényeket gyűjtöttünk az egyik ilyen ebédhez.

Fent balról jobbra:

  • Varjúháj
  • Fehér árvacsalán
  • Cickafarklevél
  • Pitypangbimbó
  • Közönséges borbálafű
  • Tyúkhúr

Ez pedig a podagrafű itt a fenti képen.
A szerzeményekből dinsztelt zöldek és friss saláta készült az ebédhez.

Ez a fenti kép egy másik variációja a vad salátának, amit készítettünk és el is fogyasztottunk. Itt a felhasznált vadnövények a madársóska, közönséges borbálafű, spanyol turbolya, podagrafű, kányazsombor, kerek repkény voltak, megbolondítva egy kis almavirággal, eperrel és megszórva egy kis szárított rénszarvas csont-alaplével és élesztő pehellyel, nyakon öntve némi olíva olajjal és almaecettel. És persze a kihagyhatatlan só, ízesítés képpen, ha még nem lett volna elég ez a vad ízkavalkád!

Te szoktál vad növényeket gyűjtögetni a salátáidhoz és az ételeid változatossá tételéhez? Mi a kedvenc vadon gyűjthető-ehető növényed?

>