A krónikus állapotok hátterében mindig valamilyen gyulladás áll, és azok révén a legváltozatosabb tünetektől szenvednek az érintettek, így nagyon is érthető a törekvés a tünetek minél hatékonyabb enyhítésére, visszafordítására. Hogy mi lehet ebben segítségünkre, arról Paul Seelhorst német szakértővel beszélgettem.

Genetika vs. epigenetika  – áldozat leszel vagy irányító?

Emlékszem, milyen hatalmas áttörés volt, amikor az emberi géntérkép elkészült, és meg voltunk győződve, hogy kezünkben van végre az üdvözítő használati utasítás önmagunkhoz, és innentől kezünkben tarthatjuk az irányítást betegségeink, problémáink felett. Ám mivel továbbra is történtek megmagyarázhatatlan, befolyásolhatatlannak látszó esetek, a kutatók nem ülhettek sokáig a babérjaikon. Ezért a kutatások fókusza az epigenetikus tényezőkre került át, vagyis minden az embert körülvevő és befolyásoló dologra. E kiterjedt kutatások beigazolták, hogy az egyéni életkimenetelek nem önmagában a génállománytól függenek, sokkal inkább a génállomány programját aktiváló epigenetikai tényezőktől. Így tehát mégiscsak a kezünkben lehet az irányítás, de nem úgy, hogy a génjeinkre mutogatunk, mint felelősökre, hanem úgy, hogy nagyon is tudatosan figyelünk arra, mi az, amivel kapcsolatba kerülünk, mit eszünk meg, milyen hatásokat engedünk be az életünkbe.

De mi az a fogkefe?

Rousseau híres „Vissza a természethez!” mondása jól mutatja, hogy az emberek időről időre úgy érzik és újra felismerik, hogy az ember és a természet egyensúlya kibillent, amelyet azonban a saját érdekünkben vissza kell állítani. Fontos ez azért, mert nem csak mi vagyunk hatással a természetre, hanem az is ránk! Rousseau mindezt 250 éve gondolta így, miközben a földön még mindössze kb. 700 millió ember élt csupán. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődésével és a népesség ugrásszerű növekedésével azonban egyre inkább tért hódítottak a civilizációs betegségek. Amikor a XX. század elején Dr. Weston Price kanadai fogorvos kutatói körútra indult a világban, érdekes felfedezéseket tett. Olyan, a nyugati civilizációtól hosszan vagy teljesen elzárt népcsoportokat (pl. elszigetelt svájci falvakat) látogatott meg, amelyek étkezése szinte az ősi, halászó-vadászó, gyűjtögető életmódon alapult. Ők valamennyien valódi, tápanyagdús ételeket fogyasztottak, amelyek mentesek voltak a feldolgozástól és a kemikáliáktól. Dr. Price mint fogorvos elsősorban arra figyelt fel, hogy valamennyi népnek egészséges volt a foga anélkül, hogy napi szinten fogat mostak volna. Talán nem így történt, de elképzelem, hogy nagy csodálkozó szemeket meresztettek arra a kérdésre, hogy mutassák meg a fogkeféjüket. ?

Együnk baktériumot, mert hasznos!

El tudod képzelni, hogy az érintetlen természetből gyűjtött/szerzett élelmiszereken mennyi élő baktérium tanyázik? Csak egy tű hegyén közel egymillió élhet! Így a Dr. Price által vizsgált emberek a természetben előforduló baktériumok és fitonutriensek tömkelegét fogyasztották. A fitonutriensek a növényi eredetű ételeinkben található, jótékony hatású vegyületek, melyek a növények védekező rendszerének fontos elemei, ám elfogyasztva az emberi szervezetben is kifejtik jótékony – elsősorban antioxidáns, azaz szabadgyök megkötő – hatásukat.

De hogyan hatott ez az egészségükre, egyáltalán mi az összefüggés?

Amikor a higiénés termékek reklámját nézzük, a baktériumok mindig gonoszak és ártalmasak. De nem kell minden baktériumot egy kalap alá venni! A saját testedben is kb. 3-4 kg-nyi baktérium él végtelenül nagy változatosságban, különböző feladattal és céllal, elsősorban a bélrendszeredben. Persze a probiotikum reklámok most már az átlagembert is felvilágosították, hogy valamiért erre a bélflórára bizony oda kell figyelnünk, vigyáznunk kell rá.

A kutatások bebizonyították, hogy a szervezetünkbe kerülő tápanyagoknak először át kell alakulniuk, vagyis olyan állapotba kell kerülniük, hogy azt közvetlenül fel tudjuk használni. Ebben az átalakítási folyamatban pedig, amit metilációnak nevezünk, a baktériumok főszerepet játszanak. Ezért nagyon fontos, hogy abban a szimbiózisban, amelyben a bacijainkkal együtt élünk, kölcsönösen támogassuk egymást. A sokszínűség itt is előny, a bélflóra diverzitása stabilabb, kiszámíthatóbb bélműködést, ezáltal széles alapokon nyugvó egészséget biztosít. Ezek az apró segítők állítják elő számunkra többek között a különféle vitaminok szervezetkompatibilis formáit.

Mit együnk, hogy jól tartsuk a bélflóránkat?

Alapból az anyatermészet igyekszik gondoskodni arról, hogy a megfelelő bélflóra kialakuljon, illetve megfelelő táplálékhoz jusson. Már a születéskor felvértezi a szervezetet, azaz átadja a szükséges kezdőcsomagot. Amikor az édesanya hüvelyi flórája a szülés idejére megváltozik, az újszülött a szülőcsatornán áthaladva érintkezik azokkal az organizmusokkal, amelyekre később szüksége lesz, és azok bekerülnek a szervezetébe. A szoptatással pedig arról gondoskodik, hogy a kisbaba bélflórájának lakót is táplálja, ezért az anyatejben olyan összetevők (pl. poliszacharidok) is találhatók, amelyek magának az embernek emészthetetlenek, ám a mikrobiom baktériumai számára igazi csemege. Így a jól táplált baktériumok viszonzásul segítenek jól táplálni a gazdit.

A későbbiek során ezt a minden fél számára hasznos egyensúlyt a probiotikumok segítségével lehet fenntartani. A probiotikum azonban nem egyenlő csupán a gyógyszertári kapszulával. Kitűnő probiotikus élelmiszerek léteznek. Ezek közül is a legkönnyebben hozzáférhetők, avagy (akár házilag) előállíthatók a fermentált ételek és italok. A fermentáció az, amikor az adott nyers hozzávalókat enzimek vagy mikroorganizmusok átalakítják más, kémiailag egyszerűbb vegyületté, vagyis a szervezet számára könnyebben feldolgozhatóbbá.

Ha saját kezűleg kezdenél hozzá, jó, ha tudod, hogy a legkönnyebben fermentálható zöldségek a fehér és vörös káposzta, a kínai kel, a sárgarépa, az uborka, a cukkini és a legtöbb retekféle. Ennek pontos kivitelezéséhez nagyon sok jó segítséget találsz az interneten.

Bizonyos krónikus állapotokban sajnos épp a bélflóra sérülései miatt a szervezet nem tolerálja a fermentált ételeket (pl. hisztaminérzékenység, bakteriális fertőzés), ilyenkor először természetesen a bélflórát kell helyreállítani. Itt speciális gyógynövényes kombinációk, bélrendszeri regeneráló készitmények, valamint olyan speciális probiotikumok jönnek szóba, amelyek nem táplálják pl. a hisztamintermelő baktériumokat.

Összességében azonban a fermentált ételek fontos elemei az egészséges étkezésnek, amely révén táplálod a mikrobiomodat, az pedig el tudja látni a téged védő feladatát.

Tovább bővítheted és mélyítheted az ismereteidet – hogy hogyan tudsz segíteni magadnak egy egészségesebb állapot elérésében – ha szétnézel a Vitalitás Műhelyben.