A sivatagi körülmények ellenére, ezek a gyönyörű virágok a szivárvány megannyi színében pompáznak, egymás hegyén-hátán.

Egy pár napja az amerikai Arizona állambeli Sivatagi Botanikus Kertben sétáltam, levezetésképpen a szakmai konferencia után, amin részt vettem Phoenixben.

A csodás kaktusz virágok látványa eszembe juttatták azt a korábbi konferenciát is, ahová funkcionális laboros biokémiát mentem tanulni Londonba, még márciusban.

Ott az emberi szervezet működésének univerzális törvényeiről tanultunk biokémiai összefüggésekben, a sejtszintű egészség elmélete alapján. Mindenről, ami fiziológiai, biokémiai szinten, és holisztikusan szükséges az emberi szervezet számára – egészen a sejtek szintjéről – hogy virágozni tudjon.

A sejtszintű egészség elméletének számos dimenzióját körüljártuk, amikről korábban már be is számoltam neked.

Egy dologról azonban még nem beszéltem. És ez pedig nem más, mint a közösség, a te saját “törzsed” szerepe a sejtszintű egészség biztosításához.

Az emberi faj evolucionárisan tekintve, mindig is törzsekbe tömörülve, közösségekben élt és virágzott évmilliókon keresztül. Egész egyszerűen, a génjeinbe van kódolva, hogy társas lények vagyunk. Az emberi faj mindig is közösségben, törzsekben tudott túlélni és virágozni.

A közösség támogató ereje biztosította mindig is azt a biztonságérzetet, ami fiziológiai szinten is az egyensúlyt támogatja a szervezetben.

Ahogyan azon a londoni konferencián megtudtam: a közösség támogató ereje által táplált biztonság érzés a immunrendszer kiegyensúlyozott működését segíti, optimális keretek között tartja a stresszhormonok termelődését, sőt, a szervezetszintű gyulladás-fantort is csökkenti!

Ezzel szemben, ha valaki magányos, az pont az ellenkezőjét váltja ki a szervezetben. Ha valaki magányosnak érzi magát, akkor nem érzi úgy, hogy vannak emberek, akikre valóban számíthat, nem érzi magát biztonságban.

A bizonytalanság, a félelem érzése aktivizálja a szimpatikus idegrendszeri pályákat. Evolucionárisan ez biztosította az emberi faj számára a túlélést: ha veszélyt érzékelt, akkor harcolt vagy menekült. Azonban ha a krónikus bizonytalanság és félelemérzet állandósul és a szimpatikus idegrendszeri pályák folyamatosan aktiválódnak, az a stresszhormonok krónikus termelődését váltja ki. Az immunrendszer aktivitása csökken, a szervezetszintű gyulladás faktor pedig növekszik. Ez történik tehát biokémiai szinten azoknak a szervezetében, akik magányosak és bizonytalanságban, félelemérzetben élnek.

A génjeink tehát kódolva vannak arra, hogy törzsekben, közösségben éljünk, és ezt az elemi szükségletet semmilyen életmódbeli támogató stratégiával nem tudod helyettesíteni, vagy kiváltani. Hiába vagy a tökéletes étrenden és életmódon, ha közben magányos vagy.

Azt kívánom Neked, hogy virágozz Te is úgy, mint azok a csodás kaktuszok az Arizonai Sivatagi Botanikus Kertben! A legszélsőségesebb körülmények között is, de “törzsbe” tömörülve, egymás hegyén-hátán, szimbiotikus közösséget alkotva!

Találd meg a közösségedet, a saját törzsedet! Azokat az embereket, akikre számíthatsz, akik a biztonságot jelentik számodra még akkor is, ha éppen egy olyan életszakaszon haladsz át, ami kihívások elé állít.

Ha jelenleg az egészségfejlesztésed az egyik legfontosabb célod, akkor csatlakozz egy olyan közösséghez, akik ebben támogatni tudnak. Akik már megcsinálták azt, amire Te jelenleg készülsz. Akik folyton segíteni, bátorítani, inspirálni és tanítani tudnak a saját utadon.

Én azért hoztam létre a Sorsfordítók közösségét a Mentorprogramon keresztül, hogy soha senkinek ne kelljen egyedül menetelni a vitalitás felé vezető úton. Hogy mindig ott legyen a segítség, a szakmai támogatás, és mindig ott legyen a törzsed, a közösséged ereje, ami bizonyított tény, hogy nem csak hogy hasznos, de egyenesen szükséges is az egészségfejlesztéshez!

Virágozz!

Bontakoztasd ki a génekbe kódolt elemi szükségletet a közösség erejével!