Az Autoimmun Program belső közösségének visszajelzései alapján világossá vált számomra, hogy a Program tagjai is nagyra értékelik, ha megismerik egymás történeteit, és a történetek mások számára is nagyon inspirálóak!

A sikerek, a küzdelmek – az ÚT, amin mindannyian haladunk ebben a programban!

Éppen ezért, a program jelenlegi tagjaival virtuális interjúkat készítettem, hogy történetüket megismerve a programban egymást is, és másokat is inspiráljunk: itt az ideje annak, hogy VÁLTS!

Olvasd el az Autoimmun Program egyik tagjával, Annával készült interjúmat, ami igen tanulságos történet és hihetetlen módon inspiráló is!

Milyen kihívások és tünetek jellemezték az életedet a Programot megelőzően?

Egész jól menedzseltem az életemet – gondoltam én -, de az első munkahelyem megszűnésének stressze elég nagy katalizátora lett az autoimmun betegségemnek. Mondhatni akkor kezdett manifesztálódni. Rövid idő alatt rengeteget híztam, amit többféle diétával, edzéssel próbáltam „kezelni”, eredménytelenül. Nem tudtam kihez forduljak, a laborértékeim az elfogadott tartományban voltak, mégis azt éreztem, hogy iszonyatosan fáradt vagyok, és nap nap után csak húzom a belemet, de nem élek igazán… Mindent a hízásomra fogtak, de tudtam, hogy valami nem stimmel velem, de nem tudtam, hogy mi. Hosszú évek teltek el a plusz 20, majd 30 kiló társaságában. Egyszer-egyszer a TSH-m határérték közelébe került, ekkor gondoltak először a pajzsmirigy alul-működésre, de a hagyományos orvoslás nem igazán foglalkozott vele. Érdemi életmódbeli segítséget nem kaptam, csak hogy fogyjak le! Ennek szükségességét magamtól is éreztem, minden erőfeszítésemmel ezen is voltam, de hiába, még a hagyományos dietetikai tanácsadás is kudarcot vallott.

Hogyan befolyásolta az állapotod az életedet, a kapcsolataidat, a munkádat?

Egyre kimerültebb lettem, örömtelen, erőtlen, türelmetlen, empátiátlan, szinte robotként, túlélő üzemmódban vegetáltam jó ideig környezetem nem nagy örömére. Stressztűrő képesség nem hogy nulla volt, de a mínusz tartományban dolgoztam vele. Túlérzékeny voltam. Pánikszerű tünetekkel, majd halálfélelemmel. Azt hittem megkattantam. Amikor már jártányi erőm sem maradt, és felkelni sem bírtam, a sürgősségin a rezidens ugyan ezt éreztette velem, épp csak nem mondta, hogy bolond vagyok. A Hashimoto mellé begyűjtöttem egy mellékvese kifáradást, nyálból (magán labor) kimutatták, hogy a kortizol szintem igen alacsony lett, nem véletlenül voltak olyanok a reakcióim, amilyenek, ilyen alacsony stressz hormon szint mellett. Mindenkit bántottam magam körül, és nem azért mert gonosz lennék, vagy mert ezt akarnám, mert amikor rendeződtek belső viszonyaim, megerőltetés nélkül ment a kedvesség is, de túlélő üzemmódban, csupán erre futotta, a legalapabb fizikai funkciók működtetésére. Már-már tényleg úgy néztem ki, és ami rosszabb, úgy is éreztem magam, mint egy élő hulla, akibe már csak hálni jár a lélek, de azt is minek.

Hogyan jutottál el a M.E.D. Autoimmun Programra?

Egy pár hét kényszerpihenő után valamivel jobb lett a helyzet, de egyértelmű volt, hogy valamit lépnem kell, mert ezt így nem élem túl.
Ekkor láttam a Facebookon egy hirdetést és regisztráltam a M.E.D. Központ Autoimmun Programjára (ez volt a Program legelső, élő rendezvénye), ami elindított a kifelé vezető úton. Nem mondom, hogy könnyű volt, tele kérdésekkel, erőtlenséggel, kétségbeeséssel, bizonytalansággal, kimerüléssel… És azt sem mondom, hogy tökéletes lett az eredmény. De az állapotom összehasonlíthatatlanul jobb lett! És ha néha rosszabbul érzem magam, mivel tudatosabb vagyok, sejtem, hol tértem le az útról, és tudom korrigálni.

Hogyan változott az életed: energia-szinted, emésztésed, személyes kapcsolataid minősége, vagy bármi, aminek örülsz?

Végre megjött az életkedvem, az életerőm, jobban éreztem magam, tudok mozogni, sportolni, párt találtam 🙂 , és nem mellesleg lefogytam 22 kilót, pedig nem az volt a cél, de örültem eme ‘mellékhatásnak’ is. És tartom is ezt a súlyom lassan másfél éve.
Tudom, hogy az útnak még nincs vége, hisz évtizedek vezettek eddig az állapotig, ami nyilván nem gyógyul meg egy karikacsapásra, még van dolgom vele, lelki téren is, maximalizmus, megfelelési kényszer és társai, stresszkezelés terén is, a minőségi alvás terén is és hormon harmonizálás terén is, hisz belátható időn belül családot szeretnénk a párommal. Tökéletesen egészséges lehet, hogy már nem leszek, de szeretném a lehetőségekhez mérten a legjobbat kihozni magamból, minőségi életet élni és azt adni a gyerekeimnek és a családomnak.
A minap találkoztam az Autoimmun Program egyik résztvevőjével (majdnem két év telt el azóta), aki alig akart megismerni, azt mondta, az egy dolog, hogy fogytam, de egy teljesen más, újjászületett ember lettem. Megfiatalodtam, élettel teli lettem, energikus…
Hálás vagyok az új magamért, de a réginek is, hogy meg merte tenni az első lépést és ezt az utat, valamint az újnak is , hogy folytatja és nem adja fel!!

Mit tanácsolnál annak, aki esetleg most fontolgatja, hogy csatlakozzon a programhoz? Érdemes-e csatlakoznia, és miért?

A programhoz való csatlakozás a TE döntésed! De mindenképpen megfontolásra érdemes, mert jobban megismered magad, a működésed, a szervezetedben zajló események közötti összefüggéseket, hogy hogyan befolyásolhatod pozitív irányba az életedet, egészségedet, egy csomó aha-élményben lesz részed, amikor például rájössz, nem vagy egyedül, hogy egy csomóan küzdenek hasonló problémákkal, vagy hogy nem is vagy pszichiátriai eset, „csak” a szervezeted kimerült, messze elhagyta az egyensúlyi állapotát és nem áll rendelkezésére már semmi (vitaminok, ásványok és még ezer más), ami a normális működéshez szükséges ingerület átvivő anyagok (idegek közötti kommunikáció) és hormonok felépítéséhez szükséges például. Tudtunk nélkül, vagy épp annak szándékos elhallgattatásával 2 végéről égettük a gyertyát eddigi életmódunkkal, módszeresen kizsigereltük a szervezetünket az évtizedek alatt. Hidd el, ha ez a téma szembe jött Veled, nem véletlen! Ideje változtatnod és a tettek mezejére lépned! Régebben hallottam egyszer, ha nem változtatsz, nem fáj eléggé! Pedig hidd el, fog!! Te döntesz, hogy megvárod-e!

Ha te is készen állsz, hogy hasonló történetet írjál a saját sorsod könyvének lapjaira, akkor vágj bele Te is,
VÁLTS egészségre MOST!